A parlagfűről

Az I. világháború alatt hoztak át Észak-Amerikából. Hazánk mai területén már a 20-as években megtalálható volt a dél-somogyi részeken. Ekkor elsősorban nagy uradalmakban jelent meg, ahonnan az áruszállítási útvonalak mentén szétterjedt kezdetben csak a déli részeken, majd tovább észak felé.

Nem sok idő telt el, megszokta az éghajlatot és mára az egyik legigénytelenebb és legagresszívebb gyomnövényünk.

A parlagfű leggyakoribb felszaporodási helye, a megbolygatott talajú elhanyagolt parlagterületek, mint például a nagyberuházások, ipartelepek, utak, lakótelepek, kertek stb. területei.

Először 1950-ben vizsgálták a gyomok előfordulását Magyarországon, ekkor a parlagfű "csak" a 21. helyen állt a gyakoriság és a területi eloszlás vonatkozásában, mára a legelterjedtebb egészségkárosodást okozó gyomnövény.

A parlagfű magról kelő kétszikű növény. A magvak csírázása 10-20 C fokos hőmérsékleten indul meg. Fény hatására gyorsabb a csírázása és a kelése, de fény nélkül is képes csirázni akár teljes sötétségben is. A kikelő növények túlnyomó többsége a felső 2,5-3 cm-es talajrétegből kel ki, de nem ritka a 6- 7 cm-es mélységből növekedő növény sem. A mélyebb rétegekbe lekerült, leszántott magok a talajtakaró védelmében akár 30-40 évig is csíraképesek maradnak, és ha egy újabb talajmozgatás a felszín közelébe hozza őket, akkor növekedésnek indul a növény.

A szél gondoskodik a virágok beporzásáról. A virágpor szóródásának zöme július végén és augusztus hónapban történik meg.

Az Aerobiológiai Hálózatunk mérései alapján a kiszórt virágpor mennyisége többszöröse a következő legnagyobb virágpor tömeget adó fűféléknek (az összes fűfajét együttesen számolva!). A mérések szerint a virágpor szél útján akár több 100 km-es távolságokra is képes tömegesen eljutni.

A termés érése október közepe táján kezdődik. Egy közepes növény átlagban 3000-4000 db csíraképes magot érlel, de minél kedvezőbbek a feltételek a termésszám kialakulásához annál jobban fokozódik ez a mennyiség, mértek már 60 ezer darabos termésszámot is egyetlen tövön. A magok ettől kezdve várják a tavaszi felmelegedést.

Miként védekezzünk a parlagfű ellen?

A legfontosabb, hogy minden alkalmas eszközzel hosszú ideig kell védekezni, annak érdekében, hogy tartós eredményt érjünk el.

A kézi gyomlálás az egyik leghatékonyabb módszer. Ezt a módszert csak a virágzás előtti időbe ajánljuk, mert a nagy tömegű pollennel való találkozás egészségre gyakorolt hatása minden életkorban kedvezőtlen.

A kaszálás és a kapálás további környezet- és költség kímélő védekezési mód. A növényeket a tömeges megjelenésük után, ahol lehet minél előbb tanácsos megsarabolni, a talajszinten a gyökérnyaki részt elvágva elpusztítani. Ez a legbiztosabb módszer, mivel a növények így nem tudnak újrahajtani.

A talajhoz közeli néhány cm-en 2-3 elágazása is van, és az ezekből kinövő oldalhajtások teszik eredménytelenné a szakszerűtlenül végzett kaszálással történő védekezést ellene.

A vegyszerrel gyomirtás esetén fontos gondosan megválasztani a gyomirtó szert és ügyelni kell arra is, hogy a minél fiatalabb legyen a gyomirtóval kezelendő növény. Legcélszerűbb a vegyszerrel történő gyom-mentesítést akkor végezni, amikor a gyomnövények zöme már kikelt, és már elegendő levélfelületük van a szerek felvételéhez. A védekezéseket legkésőbb a parlagfű 10 cm-es állapotáig el kell végezni.

Amennyiben kellő ismeret hiányában nem tudunk növényvédő szert választani a Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok, szívesen segítenek a szaktanácsadásban.

Az allergia

Az allergia a negyedik legfontosabb nem-fertőző betegséggé vált világszerte az érintettek aránya az iparosodott fogyasztói társadalomban eléri a 30%-ot.

A parlagfű gyakran okoz az arra érzékeny személyeknél szénanáthát. A betegség a mindennapi életvitelünket jelentősen befolyásolja. Csökkenti a teljesítőképességet a munkában és tanulásban egyaránt. Alvászavarhoz és a fenti panaszokon keresztül kimerültséghez vezet. Tünetei a közönséges meghűléshez hasonlóak: hirtelen jelentkező, vízszerű orrfolyás láz nélkül, tüsszögésekkel, amik jelentkezhetnek rohamszerűen is és kísérheti szem- és torokviszketés is. Az egyik leggyakoribb kiváltója a virágzó növények szabad szemmel nem látható virágpora.

Az allergiás tüneteket úgy szüntethetjük meg, ha kiküszöböljük életterünkből az allergént. Ez szénanátha esetén szinte lehetetlen, de számos apró praktikával a pollennel való "találkozást" mérsékelhetjük, ha tudatosan csökkentjük az allergénnel való érintkezést.

Mit tehetünk?

Az allergiás nátha tüneti kezelését fül- orr- gégész vagy allergológus szakorvos határozza meg a tünetek jellege és súlyossága alapján. Úgy választ a rendelkezésére álló tabletták, orrcseppek, szemcseppek, orr-spray-k közül, hogy közben odafigyel a páciens kísérő betegségeire is. Ha a pollenallergia ismert tünetei mellett köhögés vagy nehézlégzés is jelentkezik, azonnal tüdőgyógyászhoz kell fordulni, mert ezek a tünetek már az allergiás folyamat továbbterjedését mutatják az alsó légutak, a tüdő felé.