Az allergiás megbetegedésben szenvedőknek hazánkban jelenleg a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) okozza a legerőteljesebb tüneteket. Évről évre egyre több ember lesz érzékeny ennek a növénynek a pollenjével szemben, mely súlyos esetben nem csak allergiát, hanem asztmát is okozhat.

A parlagfű egyéves, magról kelő, kétszikű, szélporozta terebélyes gyomnövény, melynek magvai a talaj mélyebb rétegeiben 20-30 évig is elfekszenek, megőrizve csírázóképességüket. Egy átlagos méretű növény 3-4000 magot termel, de egyes generatívvá vált növény magprodukciója megközelítheti az 50000 db-ot is. A növény fő csírázási időszaka március végén és április hónapban van. Májusban és júniusban a csírázás csökkenést mutat, majd júliusban ismét emelkedik, augusztustól erősen csökken, de a fagyok beálltáig teljesen nem szűnik meg.
A parlagfűnek - mint pionír gyomnövénynek - a leggyakoribb felszaporodási helye elsősorban a bolygatott talajú, zárt növényborítással nem rendelkező területek, melyek elsősorban építkezések, földutak széle, árokpartok, nem megfelelően gyomirtott kapás (napraforgó, kukorica), illetve kalászos kultúrák. A növényre jellemző, hogy egynyári, és ezen túl efemer, mint a legtöbb pionír növény, vagyis egy időben több fejlődési fázisban - száras-leveles, virágzó és magvas állapotban is - megtalálható ugyanazon területen. Sajnálatos módon a parlagfű irtására az 1-2 alkalommal elvégzett kaszálás és a tárcsázás sem a legmegfelelőbb megoldás tekintettel arra, hogy a szármaradványon a talajszinthez közel is képes új hajtásokat nevelni a növény, mely hajtásokon gyorsan kifejlődik a virágzat, a tárcsázás alkalmával pedig felszínre kerülnek a talaj mélyebb rétegeiben elfeküdt magvak, melyekből rövid időn belül kifejlődik a növény.
A parlagfű elleni hatékony védekezés jogszabályi alapját a 2005. évben módosított növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény második fejezete teremtette meg, mely kötelezővé tette a földhasználók számára, hogy adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbó kialakulását megakadályozzák és ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig fenntartsák. A parlagfű mentesítési program végrehajtására külterületen két hatóság - a földhivatalok és a növény és talajvédelmi igazgatóságok -, belterületen a jegyzők illetékesek. A mentesítési program a résztvevők fokozott integrációjára és a megelőzésre épül.
A fent említett törvény adatszolgáltatóként a földhivatalok hatáskörébe rendelte a parlagfűvel fertőzött területek felderítését, bemérését, digitális fényképezését, valamint a bemért területek jellemzőinek jegyzőkönyvezését, adatainak továbbítását a kapcsolódó hatósági intézkedések foganatosítására illetékes növény és talajvédelmi igazgatóság felé. A fertőzött terület beazonosítása, illetve a főbb töréspont koordináták rögzítése a kézi PDA-GPS konfigurációval, míg a digitális adatok továbbítása a térinformatikai államigazgatási szerv által üzemeltetett parlagfű-szerveren keresztül történik, mely - bátran mondhatjuk, hogy - XXI. századi technikával alátámasztott eljárás.
Ezen adatszolgáltató tevékenységben a földhivatalok szakterületeinek - földvédelem, ingatlan-nyilvántartás, földmérés-, valamint a földhasználati nyilvántartásnak - együttes, szorosan összehangolt szerepe van, mely nagyban köszönhető az egységes ingatlanügyi hatóság szervezeti rendszerének. A különböző szakterületek hatékony együttműködésével, az ingatlan-nyilvántartás szolgáltatja a tulajdoni lapot, a földmérés a digitális térképi állományt, a földhasználati nyilvántartásból pedig a földhasználó adatai kérhetőek le.
A földvédelmi osztály felsőfokú agrár és kertész végzettséggel rendelkező mezőgazdászai július 1-től, egy rendkívül komplex határszemlének nevezett hatósági ellenőrzés keretén belül tartják meg helyszíni ellenőrzéseiket, melynek során és avval párhuzamosan a parlagfű elleni védekezésen túlmenően a termőföld védelméről szóló törvény számos előírásának betartását vizsgálják, a hatóságok és a lakosság széleskörű tájékoztatása mellett.
Az elmúlt három év parlagfű-mentesítési programjának tapasztalatai alapján elmondható, hogy a felderített parlagfűvel fertőzött területek nagysága Pest megyében fokozatosan csökken 2005. évben bemért terület nagysága: 2560 ha, 2006. évben: 2147 ha, 2007. évben: 1965 ha, annak ellenére, hogy a kollegák egyre több napot szánnak a helyszíni ellenőrzésekre 2005. év: 299 nap; 2006. év: 372 nap; 2007. év: 373 nap. A csökkenés a parlagfű számára kedvező, illetve kedvezőtlen időjáráson túl a földhasználók jogkövetőbb magatartására is visszavezethető.
Visszatérő problémákat okoz a kalászos tarlók, a kiadatlan részarányterületek és az osztatlan közös tulajdonban lévő termőföldterületek gondozatlansága, valamint a sokszor szakszerűtlen kultúrnövény-kezelés, azaz a nem megfelelő agrotechnika. Jelentős mértékben csökkenthető lenne a parlagfűvel fertőzött területek nagysága a mezőgazdasági hasznosítás alatt álló termőföldterületeken a megfelelő gyomírtószerek, valamint a mechanikai gyomirtás kellő időben történő alkalmazásával. Sok helyen tapasztaltuk helyszíni szemléink során, hogy a napraforgó, nem zárt állományú kukorica, illetve a zöldségnövények sorközművelése elmarad.
A gondatlanság egyik jellemző példája amikor a gyümölcsösök sorainak kaszálását ugyan elvégzik, azonban a fák közötti részeken a gyomnövények ott maradnak.
Tapasztalataink alapján a parlagfű sokszor csak a táblaszéleken jelenik meg. A hozzáértő szem számára ez is a gondatlan növényápolásról árulkodik: a gyomirtószeres kezelést nem a tábla széléig végzik el. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kutatások a termőföld tömörödöttsége és a parlagfű mag csírázási képessége között összefüggéseket mutattak ki, így a jelenség erre is visszavezethető.

A gazdákat a területeikre való nagyobb odafigyelésre kell ösztönözni tájékoztató anyagok kiadásával, mely felhívja a figyelmüket arra, hogy a földalapú támogatás és az agrár-környezetgazdálkodási támogatások feltétele a művelt területek gyommentesen tartása. A támogatások megvonásának lehetősége valószínűleg kellő ösztönző erőt jelentene számukra ahhoz, hogy területeiket megfelelően karbantartsák mind a vegetációs időszakban, mind pedig azt követően.
A Pest Megyei Földhivatal a korábbi években bevált gyakorlatnak megfelelően, kéthetenkénti aktualizált útvonaltervvel értesíti a társhatóságokat, civil szervezeteket. A hivatalainkban személyesen megjelenő ügyfeleinket ismeretterjesztő nyomtatványokkal tájékoztatjuk, melyeket postai úton is megküldünk részükre. Soron kívül és ügyfélfogadási időn túl is várjuk az állampolgári bejelentéseket, mind személyesen, mind elektronikus úton, elérhetőségeink maradéktalanul feltüntetésre kerültek tájékoztató anyagainkon.
Érdekességként érdemes megemlíteni azt is, hogy a gyomirtószermentes, úgynevezett öko-gazdaságokban nem jelentős a parlagfű növény előfordulása. Ez azzal magyarázható, hogy a területen megtelepedett, vegyes, fajokban gazdag, zárt állományú őshonos gyomflóra kiszorítja a parlagfüvet.
A bejelentéssel érintett területeken végzett helyszíni ellenőrzések tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a lakossági bejelentések elsősorban a kis területi méretű zártkerti ingatlanokra vonatkoznak, melyek többségében egyéb gyomnövényekkel fertőzöttek, parlagfűvel azonban egyáltalán nem. Ebben az esetben a földhivatal a határszemlére, azaz a termőföld hasznosítási kötelezettségére vonatkozó törvényi előírások alapján jár el. Az intenzív ismeretterjesztő kampányok ellenére még 3 év után is gondot jelent a civil lakosság többségének a parlagfű növény felismerése. Gyakran összetévesztik az ugyancsak allergén fekete ürömmel, mely laikus szemmel valóban hasonlít a parlagfűre, valamint számos esetben a média és az írott sajtó is a vadkendert mutatja be illusztrációként híranyagában. E helyzet megoldására a média szélesebb körű rendszeres és szakszerű tájékoztatása lenne alkalmas, téves információktól és a túlzott mértékű hatáskeltéstől mentesen.
Kiemelést érdemel az erősen motivált civil szervezetek szerepe, fontos cél lehet aktivitásuk megtartása és ösztönzésük, főként a szakmai információk áramlásában.
Szakmailag bizonyítottan a természetes szukcessziós folyamatok során a klímának és a talajtani adottságoknak megfelelő természetes zárt növényzet kialakulásával a parlagfű 2-3 év alatt eltűnhet, hiszen a területen megtalálható versenyképesebb évelő és őshonos fajok kiszorítják. Alternatív megoldásként a fenntartható fejlődést előtérbe helyezve és a helyzetet rendszerben szemlélve az egyik cél ezen szukcessziós folyamat meggyorsítása lehet mesterséges beavatkozással, mely a parlagfű életfeltételeit megszünteti, megtelepedését megakadályozza. A gyakorlatban ezen megoldások lehetnek az agrotechnikai védekezési lehetőségek, a folyamatos kaszálás, a gyeptelepítés kaszálással egybekötve, belterületeken mulcs réteggel történő talajtakarás, az őszi fűmagvetés a terület egyszeri, tavaszi szelektív vegyszeres gyomirtásával, a termikus eljárások, illetve a hazai pionír növények megtelepedésének elősegítésével a zárt növényfedettség kialakítása. Veszélyt rejthet magában ha a terület parlagfű-mentesítésére totális gyomirtást alkalmazunk, ami a természetes szukcessziós folyamatokat is megtöri, gyakorlatilag a parlagfű konkurens növényeit is elpusztítjuk.
Az Európában nem őshonos, jövevénynövénynek számító parlagfű az elmúlt években különösen nagy területen és tömegben lépett fel, így napjainkban már özönnövénynek is nevezhető, melynek további terjeszkedését odafigyeléssel és összefogással megállíthatjuk, hiszen a parlagfűmentes Magyarország közös érdekünk!

Budapest, 2008-06-12